sn80

Szupernóvákra és fekete lyukakra vadászik két új robottávcső

Az ELKH Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont és a Szegedi Tudományegyetem GINOP-2.3.2-15-2016-00033 jelű, “Tranziens asztrofizikai objektumok” című pályázata a végéhez közeledik; ennek alkalmából 2021. március 18-án sajtónyilvános online záróeseményre került sor.

A „Stratégiai K+F műhelyek kiválósága” GINOP felhívásra összeállt konzorciumban dolgozó mintegy harminc kutató és műszaki szakember összefogásával, korszerű mérőeszközök beszerzésével, illetve fejlesztésével a témában a világon egyedülálló kutatási műhelyt hoztak létre az elmúlt 4 év alatt. A projekt során a szakemberek két robottávcsőből álló, számítógép-vezérelt csillagászati mérőrendszert fejlesztettek ki. Az egyenként 80 cm tükörátmérőjű csillagászati távcsövet az ELKH CSFK Piszkéstetői Obszervatóriumába, illetve az SZTE Bajai Obszervatóriumába telepítették. A távcsövekre folyadékhűtésű elektronikus (CCD-) kamerák csatlakoznak, amelyek speciális csillagászati színszűrőkön keresztül készítenek felvételeket az égboltról. Az interneten keresztül összekapcsolódó rendszer az egyedi szoftverekkel képes az automatikus mérésvezérlésre és adatgyűjtésre. Ezzel nemcsak hazánkban, hanem regionálisan is egyedülálló csillagászati mérőrendszer vált elérhetővé a kutatók számára.


A magyarországi megfigyeléseket külföldi nagyműszerek adataival kiegészítve a szakemberek a különböző típusú csillagrobbanások fizikai hátterét igyekeznek feltárni. Ehhez olyan számítógépes modelleket fejlesztenek és használnak fel, amelyek a jelenleg ismert fizikai folyamatokat szimulálják extrém körülmények között. A modelleket a mérésekkel összevetve olyan nyitott kérdésekre keresik a választ, mint például a legfényesebb szupernóvák robbanási mechanizmusa, a szupernóvákra épülő extragalaktikus távolságmérés pontosítása vagy a galaxisok középpontjában lévő szupernagy tömegű fekete lyukak által szétszakított csillagok további sorsa. A kutatók remélik, hogy az újonnan beüzemelt automata mérőrendszerükkel olyan rövid idejű, izgalmas jelenségeket is tanulmányozhatnak majd, mint a gammakitörések optikai utófénylése, a gravitációshullám-források esetleges elektromágneses sugárzása vagy a gyors rádiókitörések optikai megfigyelése.


A nemzetközi szintű felfedező kutatások mellett a projekt fontos célja a modern IT-technológiák és a velük összefüggő kutatási eredmények beépítése a magyar egyetemeken folyó természettudományi-műszaki képzésbe. A csillagászat világszerte az egyik legsikeresebb téma a fiatalok természettudományos érdeklődésének felkeltésében.


Az eseményen a kutatás vezetői - Dr. Kiss László (CSFK, főigazgató), Dr. Vinkó József (CSFK/SZTE, kutatásvezető), Dr. Hegedűs Tibor (SZTE Bajai Obszervatórium, igazgató) mutatták be a projekt eredményeit.
https://www.youtube.com/watch?v=gA00RGlUlyI





Friss hírek

Fejlec_SZTE_FI_10

Az arany- és ezüstalapú nanorészecskék optikai tulajdonságainak modellezését vizsgálták az SZTE Fizikai Intézet Optikai és Kvantumelektronikai Tanszék, az ELI ALPS Lézeres Kutatóintézet és a Lundi Egyetem kutatói. Az eredményekből született rangos publikáció első szerzője Magyar Zsófia, az SZTE Báthory István Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola végzős diákja, aki a Fizikai Intézetnél végzett tudományos diákköri munka keretében kapcsolódott be a kutatásba.

NatCOm_20260304_0

A HUN-REN-SZTE Sztelláris Asztrofizika Kutatócsoport, illetve az SZTE Bajai Obszervatóriuma és az SZTE TTIK Fizikai Intézet munkatársai, szoros együttműködésben számos külföldi kutatóval, a TESS (Transiting Exoplanet Survey Satellite) űrtávcső méréseinek elemzésével, majd követő fotometriai és spektroszkópiai mérésekkel kimutatták, hogy a Hattyú csillagképben elhelyezkedő TIC 120362137 katalógusszámú (szabad szemmel nem látható) objektum valójában egy olyan négyes csillagrendszer, ahol három, a Napunknál valamivel nagyobb tömegű és forróbb csillag, egy a Merkúr bolygó Nap körüli pályájánál kisebb méretű térrészben helyezkedik el, míg a negyedik, Napunkhoz rendkívül hasonló csillag Naprendszerünk fő kisbolygó-övének (vagyis a Mars, illetve a Jupiter pályája közti térrésznek) megfelelő távolságban kering a belső hármas csillagrendszer tömegközéppontja körül. A kutatók azt is megállapították, hogy a négyes csillagrendszer jelenleg körülbelül másfél milliárd éves, és a három belső csillag alig 300 millió éven belül egyetlen fehér törpecsillaggá fog összeolvadni. A kutatást ismertető szakcikk az egyik legnagyobb presztizsű, interdiszciplináris tudományos folyóiratban, a Nature Communications-ben jelent meg 2026. március 3-án.

Kövess minket



instagramYouTube