Az optikai magasfelharmonikus-keltés során a pl. atomokkal kölcsönható, erős, egyszínű (lézer)fény frekvenciájának többszörösei is megjelennek a nemlineáris kölcsönhatás eredményeként. A folyamat hatékonysága függ attól, hogy milyen a gerjesztő fény polarizációja: a felharmonikusok lineárisan (vonal mentén) polarizált fény esetén a legerősebbek, cirkuláris (körkörösen polarizált) gerjesztő fény esetében pedig lényegében hiányoznak. Ezt azzal szokás magyarázni, hogy az atommagok vonzásából a fény hatására kiszakadó elektronok lineáris polarizáció esetén visszatérnek, és mozgási energiájuk a magas rendű felharmonikus sugárzás keltésére fordítódik. Cirkuláris esetben az elektronok pályája általában összetettebb, és nem is térnek vissza az atommag közelébe.

Az SZTE Elméleti Fizikai Tanszékének munkatársai az ELI-ALPS kutatóival együttműködve nemrégiben megmutatták, hogy a fent említett, valós térbeli leírás mellett ez a folyamat magyarázható alapvető szimmetria elvekkel is, és végső soron az impulzusmomentum (perdület) megmaradását tükrözi. Az eredményeket összefoglaló publikáció a Physical Review A nevű rangos nemzetközi folyóiratban jelent meg (Phys. Rev. A 105, 033105, 2022).

A magasrendű harmonikusok megjelenése miközben a gerjesztés cirkulárisan polarizáltból (legfelső ábra) fokozatosan lineárissá (legalsó ábra) válik. A vízszintes tengelyen az egység a gerjesztő fény frekvenciája.