A díj átadására június 25-én "A fizika fejlődési irányai" című tudományos ülésen került sor, amelyen Benedict Mihály "Koherencia atomi és molekuláris rendszerekben" című előadásában foglalta össze tudományos eredményeit.

Benedict Mihály, okleveles fizikus 1971 óta a Szegedi Tudományegyetem Elméleti Fizikai Tanszékének munkatársa, 1988 óta vezető oktatója, 2018 óta professor emeritus, 2008-2012 között a tanszék vezetője. Tudományos tevékenységének középpontjában a kvantummechanikai és kvantumoptikai rendszerek tanulmányozása áll.

Főbb eredményei az alábbiakban foglalhatók össze:

Egyetemi hallgatóként 1969-71 között Szegeden a Kísérleti Fizikai Tanszéken kísérleti lézerfizikával, és holográfiával foglalkozott. A Koherencia a Holográfiában c. diákköri munkájával az 1972-es OTDK-n a KFKI különdíját nyerte el.

Végzése után egyetemének Elméleti Fizikai Tanszékére került, itt atom és molekulafizikai problémákkal kezdett foglalkozni. Ennek során elsőként végzett számolásokat kisebb méretű molekulák pl. SF6 elektronszórási hatáskeresztmetszetének meghatározására

A szegedi kísérleti lézerfizikusok sikeres eredményei nyomán 1982-től kezdődően fordult érdeklődése a fény-anyag kölcsönhatás és a kvantumoptika kérdései felé. Ezen a területen folytatott munkájának eredményeként E.D. Trifonov levelező aspiránsaként nyerte el a (TMB által honosított) tudomány kandidátusa címet 1986-ban, a Szentpétervári (akkor Leningrádi) Állami Egyetemen. Ekkori eredményei közül kiemelendő annak kimutatása, hogy rövid impulzusok dinamikus és koherens reflexiója egy rezonáns közeg határán egy kollektív kvantumos jelenségnek: szupersugárzásnak tekinthető. Jelentős nemzetközi visszhangot váltott ki ezen probléma kiterjesztése az un. lokális tér figyelembevételével. A kérdéskörön Max Planck ösztöndíjasként Garchingban az MPQ-ban dolgozott egy félévig 1989-ben. Az elért eredmények lényeges részét képezik a „Superradiance” címen 1996-ban az IOP által kiadott monográfiának, melynek megírásában és szerkesztésében Benedict Mihály oroszlánrészt vállalt.

Munkásságának egy érdekes intermezzoja a Berry-fázisra vonatkozó − Fehér Lászlóval együtt elért − eredménye, mely szerint a fázis akkor is megjelenik, ha a kvantumállapot ciklikus változása egymást követő kvantumugrások során megy végbe.

Az 1990-es évek közepén alakította meg tanszékén a kvantumoptikai csoportot, amelynek keretében több − doktoranduszaival közösen jegyzett – jelentős érdeklődést kiváltó publikáció született. Czirják Attilával N számú kétnívós atomból álló rendszer un. atomi koherens állapotainak szuperpozíciójaként atomi Schrödinger-macska állapotokat (mezoszkopikus szuperpozíciókat) vezetett be. Megállapította ezen állapotok nemklasszikus voltának egy lehetséges jellemzőjét, a préseltséget, majd az un. gömbi Wigner függvények segítségével, ezen állapotok nemklasszikus voltát jellemző általános mértéket definiált, továbbá vizsgálta ezen állapotok dekoherenciájának időbeli gyorsaságát.

Molnár Balázzsal az anharmonikus rezgési problémák vizsgálatára használatos Morse-féle oszcillátorhoz rendelhető új koherens állapotrendszert vezetett be, melynek algebrai tulajdonságai alapján egyszerűsíteni lehetett annak elméleti vizsgálatát, hogy hogyan lehet egy molekula magasan gerjesztett vibrációs állapotait infravörös impulzusokkal populálni, illetve hogyan érhető el a molekula disszociációja. Megmutatta, hogy bizonyos mágneses molekulák kristályaiból származó, a terahertzes tartományban kísérletileg detektált elektromágneses impulzusok megjelenése, amit korábban szuperradianciának véltek, valójában nem lehet egy ilyen koherens effektus. Fontos szerepe volt a 2000-es évek közepén az Antwerpeni Egyetemen F. Peeters professzorral közösen megkezdett spintronikai kutatások beindításában, amelyek kiteljesítése elsősorban Földi Péter és Kálmán Orsolya érdeme. Dömötör Piroskával együtt igazolta azt az állítást, hogy N db kétnívós atom (qubit) állapotterének szimmetrikus altérbeli állapotai akkor és csak akkor nem összefonódottak ha azok éppen a föntebb említett atomi koherens állapotok. Hozzájárult emellett az SzBK-ban megvalósított kvantumos biológiai mikroszkóp működésének értelmezéséhez.

Hamarosan hosszabb egy hosszabb interjú is megjelenik a Professzor Úrral, melyben nagyobb betekintést enged tudományos pályája állomásaiba.