Várkonyi Zoltán 1938. május 15-én született Versenden. 1956-ban érettségizett a mohácsi Kisfaludy Károly Általános Gimnáziumban. 1957-ben kezdte meg egyetemi tanulmányait a Szegedi Tudományegyetem matematika-fizika szakán. 1962-ben kapott középiskolai tanári diplomát. III. éves hallgatóként bekapcsolódott Szegedi Egyetem Kísérleti Fizikai Tanszékén folyó molekuláris lumineszcencia kutatásokban Dr. Szalay László irányításával, demonstrátorként gyakorlatok tartásával az oktató munkában is részt vett. Szívesen vállalt kollégiumi nevelői munkát szakközépiskolai kollégiumokban.

Egyetemi tanulmányainak befejezése után a Budó Ágoston által vezetett Kísérleti Fizikai Tanszéken lett gyakornok, tanársegéd, majd adjunktus. 1971-től a frissen alakult TTK Biofizikai Tanszékére került adjunktusként, majd három évre az MTA aspiránsa lett. 1977-től 2002-ig docensként dolgozott, több cikluson keresztül volt tanszékvezető helyettes. Ezt követően egy évig rektori tanácsadóként érdekvédelmi kérdésekkel foglalkozott. 2003-ban ment nyugdíjba, de a Tanszék munkájában továbbra is részt vett, 5 éven át az Orvosifizikai Intézetben orvostanhallgatók oktatásában óraadóként tovább dolgozott. Az oktató munkát 70 éves korában fejezte be.

Oktatói tevékenysége során fizikai laboratóriumi- és számolási gyakorlatokat vezetett különböző tanárszakos és vegyész hallgatóknak. Később biológus és biológia-kémia szakos hallgatóknak biofizika gyakorlatokat és előadásokat tartott, kidolgozta a tematikákat.

A Biofizikai Tanszéken a tanszékvezető: Dr. Szalay László egyetemi tanár mellett a Biofizika című főkollégium társelőadója volt. Helyi és országos megjelenésű tankönyvek megírásában vett részt zömében társszerzőként. A Biofizikai Tanszéken diákköri-, diplomamunka, egyetemi doktori disszertációt írók témavezetője, vizsgáztatója volt, több speciális kollégiumot hirdetett. Jelentős részt vállalt az orvostanhallgatóknak tartott fizika, ill. biofizika tárgy gyakorlatvezetésében, szervezésében és vizsgáztatásában. Részt vett az orvosfelvételi vizsgák szakmai munkájában is, több éven át azok fizika koordinátora ként. A felvételi munka és az orvostanhallgatók fizika oktatásában való részvételért dékáni dicséretben részesült az Orvos Kar részéről. (2002). Tartott középiskolai tanárok részére továbbképzést biofizikából.

Az egyetemi oktató munka mellett hallgató korától végzett kutatómunkát. Kezdetben a festékoldatok lumineszcencia alapfolyamatait, valamint különböző jellemzőinek változását, kioltási folyamatokat vizsgált. Az akkori követelményeknek megfelelő egyetemi doktori disszertációját „Az elektrongerjesztési energia vándorlásának vizsgálata viszkózus keverék oldatokban” c. írta és védte meg summa cum laude minősítéssel 1968-ban. Ebben az időszakban a Növénytani Tanszékkel kooperációban tanulmányozták a fény színképi összetételének hatását a fotoszintézis hatásfokára is. A következő években biológiai rendszerekben a lumineszcencia alkalmazásával folytak vizsgálataik, így többek között vizsgált pigment-protein komplexeket (klorofill-fehérje, bakteriorodopszin) invivo és invitro rendszerekben, a fehérjék kűlső és belső fluoreszcenciáját különböző jelölési technikákat alkalmazva. Ezen vizsgálatok eredményeit kandidátusi értekezésben foglalta össze: „A peroxidáz fényelnyelése, fluoreszcenciája, konformációs változásai és molekulán belüli energiaátadási folyamatai” címmel. 1976-ban sikeres védés eredményeként a biológiai tudomány kandidátusa lett. Kandidátusként az akkor érvényes rendelkezések alapján 1999-ben megkaptam a PhD fokozatot. Vizsgálatairól folyamatosan több cikkben (hazai és nemzetközi folyóiratokban) és előadásban (többségben külföldi konferencián) számolt be munkatársaival. Az Akadémiai Kiadónál 1983-ban megjelent „Lumineszcencia a biológiában és az orvostudományban” c. könyv két fejezetének szerzője volt. A tárgykörben végzett további vizsgálatok mellett tanulmányozta a napenergia elektrokémiai és fotoelektromos átalakításának lehetőségeit modell és biológiai rendszerekben (OMFB pályázat 1980-83). Majd áramlási citometriás mérésekkel, munkatársakkal vizsgálták a sejtmembrán biofizikai (dinamikai és elektromos) tulajdonságait. Több konferencián számoltak be eredményeikről,

Tagja volt az Eötvös Loránd Fizikai Társulatnak, a Magyar Biofizikai Társaságnak és az MTA köz testületének.

Egyetemi oktató és kutató munkája mellett szívesen foglalkoztam érdekvédelmi kérdésekkel.1988-ban alapító tagja voltam a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezetének (FDSZ), 12 évig annak országos alelnöke volt. Az egyetemi szervezet elnöke ill. titkáraként közel 15 éven át dolgozott. E tevékenységét három alkalommal FDSZ plakettel ismerték el.

Lelkesen dolgozott a hallgatói és dolgozói tömegsport rendezvények szervezésében (résztvevőként is). Egyik megalapítója volt az egyetemi a JATE SC sportkörnek. Sporttevékenységét az egyetem Rektora 2009-ban az Egyetemi Sporttért díjjal ismerte el.

Az említett elismeréseken túl Az oktatásügy kiváló dolgozója (1977), Munkaérdemrend ezüst fokozata (1988), Padagógus szolgálati emlékérem (2003) és Pro Unoversitate (2003) kitüntetésekben részesült.

Halálával egy nagy tanáregyéniségét veszítette el a magyar fizikus társadalom és a Szegedi Tudományegyetem. Volt tanítványai, munkatársai, ismerősei nagy elismeréssel emlékeznek oktató- és a közösségért végzett munkájára, szerénységére, önzetlenségére, segítőkészségére. Kivételes ember volt, szeretetteljes, bölcs és mindig kedves!

Temetése 2025. június 30-án (hétfőn) 13:00 órakor lesz a Belvárosi temetőben.

Emlékét kegyelettel megőrizzük!