A 2025. július 24-én, Gyulaváriban megrendezett ünnepségen az SZTE Fizikai Intézet oktatói közül többen is jelen voltak. Dr. Várkonyiné Dr. Bálint Erzsébet saját és családja Bay Zoltán professzorral kapcsolatos amerikai emlékeit idézte fel, míg Dr. Osvay Károly kollégánk nagyapja, Jáky József ezredes, katonai fejlesztőmérnök (a II. világháborús hazai radarfejlesztéseket végző Bay-csoport katonai parancsnoka) örökségéről tartott előadást.

Az ünnepséget Márki-Zay Lajos okleveles csillagász, nyugalmazott matematika-fizika szakos tanár (egyetemünk alumnusa és egykori munkatársa) szervezte, aki a Gyulaváriban lévő, állandó Bay Zoltán-emlékkiállítás létrehozója és kurátora is. A kiállítás a megemlékezés alkalmából Jáky Józsefhez kötődő anyagokkal, valamint két poszterrel (Bay Zoltán szegedi emlékezetéről és a Játsszunk fizikát! verseny Bay professzorhoz kötődő anyagaiból való válogatással) gazdagodott - utóbbiakat intézetünk jelenlegi és korábbi szakmódszertanos oktatója, Dr. Kopasz Katalin és Dr. Papp Katalin készítették.

Az ünnepségről készült részletes összefoglaló (amely az urvilag.hu hírportálon és a Meteor folyóiratban is megjelent) alább olvasható:

2025. július 24-én, napra pontosan Bay Zoltán születésének 125. évfordulóján egy szűk körű, de felemelő pillanatokban gazdag megemlékezésre került sor a radarcsillagászat magyar úttörője, valamint egykori munkatársa, a II. világháború idején zajló katonai radarfejlesztéseket miniszteri biztosként irányító Jáky József ezredes élettörténetének és kiemelkedő munkásságuk fontos pillanatainak felidézésével. A Bay Zoltán szülőhelyén, Gyulaváriban rendezett megemlékezést Márki-Zay Lajos okleveles csillagász, nyugalmazott matematika-fizika szakos tanár, az egykori Bay Zoltán Gimnázium igazgatója kezdeményezte és szervezte, aki évtizedek óta aktívan vállalja a világhírű fizikus emlékének és szellemiségének ápolását – többek között egy állandó gyulavári emlékkiállítás kialakításával és gondozásával. Az emlékülés helyszíne a Bay Zoltán lelkész édesapja, Bay József szolgálata idején épült református templom volt, amelynek tornya – saját visszaemlékezése alapján – komoly szereppel bírt a gyermek Bay Zoltánnak a Hold elérésével kapcsolatos vágyának megszületésében:

„A Holdat ott láttam elsétálni a torony mögött s azt kérdeztem a felnőttektől:

Ha felmásznék a toronyra, meg tudnám-é tapogatni a Holdat?”

(Az idézet a lelkészlakás falára elhelyezett Bay Zoltán-emléktáblán is olvasható.)

A megemlékező alkalomra összegyűlt, mintegy 40 résztvevőt – köztük akadémikusokat, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, a Szegedi Tudományegyetem és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem oktatóit, valamint a Magyar Honvédség képviselőit – Márki-Zay Lajos és Hegedűs István lelkész úr személyesen, míg Dr. Ferencz Orsolya űrkutatásért felelős miniszteri biztos videóüzenetben köszöntötte. (Az eredeti tervek szerint szerették volna, ha Kapu Tibor űrhajós is részt vesz a megemlékezésen, de az Axiom-4 küldetés elhúzódása miatt ez nem valósulhatott meg.)

Az 1946-ban sikerrel megvalósított magyar holdradar-kísérletről és Bay Zoltán kiterjedt munkásságának egyéb fejezeteiről Dr. Seller Rudolf, a BME Szélessávú Hírközlés és Villamosságtan Tanszék oktatója és Dr. Kovács Kálmán, a Magyar Asztronautikai Társaság elnöke (korábbi informatikai és hírközlési miniszter) beszélt a hallgatóságnak. Egyik témát sem volt könnyű röviden összefoglalni, hiszen Bay professzor számos tudományos eredménnyel és fejlesztéssel gazdagította az emberiséget – elég csak a fénysebességen alapuló méter-definícióra, vagy a fotoelektron-sokszorozóra gondolni. Ráadásul azon kevés kutató egyike volt, aki a fizika elméleti és kísérleti irányait is a legmagasabb szinten művelte – ennek ékes bizonyítéka, hogy míg 1930 és 1936 között a szegedi egyetem Elméleti Fizikai Tanszékét vezette, ezt követően kutatásait az Egyesült Izzó laboratóriumában és a Budapesti Műszaki Egyetemen folytatta.

Itt indultak el többek között azok az eredendően katonai célú rádió- és radartechnikai fejlesztések, amelyek a háború lezárását (és a hazai laboratóriumok szinte teljes mértékű kifosztását…) követően, 1946. február 6-án sikeres mikrohullámú jelvisszaverődés detektálását eredményezték égi kísérőnk felszínéről – ezzel mindössze néhány héttel maradtak le az amerikai hadsereg híradástechnikai törzsének hasonló, Diana-projekt fedőnevű kísérletétől. Bár a gyakran olvasható tévinformációval ellentétben pontos távolságmérést ezen kísérletek segítségével nem lehetett végezni – a Holdról visszaverődött, a légkörön odafelé és visszafelé is áthaladó rádiójel gyakorlatilag elveszett a zajban; maga a detektálás is csak a periodikus jelösszegzés kort meghaladó módon történő alkalmazása révén vált lehetővé –, égi kísérőnk rádiójelekkel történő letapogatása mégis tudományos mérföldkőnek számított, elhelyezve hazánkat az űrkutatás és a radarcsillagászat akkoriban még szinte üres térképén. (A történethez hozzátartozik, egyúttal jelzi Bay Zoltán szakmai precizitásának mértékét, hogy bár a professzor a sikeres kísérlet másnapján sajtótájékoztatón itthon beszámolt az eredményről, a nemzetközi tudományos közösség irányába történő publikálás csak 1946 novemberében, a második sikeres mérés elvégzését követően történt meg. A magyar holdradar-kísérletről alapos összefoglaló és kiterjedt forrásgyűjtemény érhető el a Wikipédián)

Bay Zoltán élete – a kommunista hatalomátvételt követő zaklatások és szakmai ellehetetlenítési kísérletek hatására – hamarosan az Egyesült Államokban folytatódott, ahol további négy évtizednyi, kiemelkedően sikeres tudományos karriert épített, egyúttal az emigrációban lévő magyar közösség egyik fontos szellemi vezetőjévé is vált. Élete utolsó időszakában is aktívan dolgozott, és támogatta a környezetében lévőket (különös tekintettel a fiatalokra). Mindezt két, az 1980-as évek második felében Washingtonban dolgozó fizikus előadó, Dr. Kádár György és Dr. Várkonyiné Dr. Bálint Erzsébet élménybeszámolói is megerősítették (utóbbi kollégánk saját emlékeinek felidézésén túl fia, Várkonyi Attila – azaz DJ Dominique lemezlovas és rádiós műsorvezető – levelét is felolvasta, aki ebben az időszakban, egyetemistaként két éven át dolgozott Bay Zoltánék kertészeként).

Bár a megemlékezés időpontja közvetlen módon Bay Zoltánhoz kötődött, az emlékülésnek volt egy másik, szélesebb körben talán kevésbé ismert főszereplője is: Jáky József ezredes, fejlesztőmérnök, aki 1943-tól az Egyesült Izzóban működő Bay-csoport munkásságát a Magyar Királyi Honvéd Haditechnikai Intézet részéről, miniszteri biztosként felügyelte és segítette. A csoport a háború végéig – szigorú titoktartás mellett – eredményesen dolgozott felderítő, tüzérségi és vadászirányító radarberendezések kifejlesztésén, s végül az itt szerzett tapasztalatok vezettek el a holdradar-kísérlet sikeréhez is. A szintén jelentős műszaki fejlesztési eredményekkel, valamint kiemelkedő vezetői képességekkel rendelkező Jáky ezredes élete sajnos tragédiába torkollt: 1945 januárjában egy szovjet légitámadás során két lányával és feleségével együtt életét vesztette; a szörnyűséget egyedül a család legfiatalabb tagja, az akkor kétéves Erzsébet élte túl, aki rokonokhoz kerülve nevelkedett fel.

Jáky József szerepe az évtizedek alatt csaknem feledésbe merült, de néhány évvel ezelőtt Dr. Hajdú Ferenc tartalékos ezredes, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Haditechnikai Tanszékének docense és a Zrínyi Kiadó jelenlegi igazgatója aprólékos munkával elkezdte összegyűjteni Jáky ezredes életének és tevékenységének mozaikdarabkáit. Hajdú ezredes a júliusi gyulavári emlékülésen tömören, de átfogóan mutatta be Jáky József sajnálatosan rövid, de szerteágazó életpályáját, valamint a Bay-csoport működésében játszott szerepét. Megható és egyben felemelő érzés volt, hogy mindezt – 80 évvel gyermekkori tragédiáját követően – Jáky Erzsébet is a jelenlévők között hallgathatta végig, szép számban megjelent családtagjai körében. Egyik gyermeke, Dr. Osvay Károly fizikus, az SZTE Fizikai Intézet Optikai és Kvantumelektronikai Tanszékének egyetemi docense szintén az előadók sorában szerepelt, unokaként és a kutatói-fejlesztői családi örökség folytatójaként megemlékezve személyesen nem ismert nagyapjáról. A család, Hajdú ezredes és Márki-Zay Lajos jóvoltából a gyulavári Bay Zoltán emlékszoba mostantól Jáky József életének és munkásságának is emléket állít.

Az előadások közötti szünetekben Márki-Zay Lajos további érdekességeket osztott meg a hallgatósággal Bay Zoltán és Jáky József emlékének ápolása kapcsán, Gali Terézia előadóművész pedig Reményik Sándor verseinek megzenésített változataival tartott bennünket emelkedett lelkiállapotban. A megemlékezés a délutáni órákban ért véget, a programot Dr. Bendzsel Miklós, a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala volt elnöke levelének felolvasása, valamint Prof. Dr. Kroó Norbert fizikus, akadémikus gondolatai zárták.

Azok számára, akik nem jártak még Gyulaváriban, feltétlenül ajánlott pótolni ezt az elmaradást: megtekinteni a gazdagon berendezett emlékkiállítást, a református templom udvarán és a lelkészlakás falán elhelyezett emlékműveket, és a templomtornyot, ahonnan indulva egy kisfiú álma teljesült, és végül tényleg elérte a Holdat.