Egy szeretve tisztelt kollégára, Szatmáry Károly professzorra emlékezünk – nyitotta meg a Szatmáry Károly-emlékkonferenciát Prof. Dr. Hopp Béla, az SZTE TTIK Fizikai Intézet intézetvezetője 2025. augusztus 28-án az MTA SZAB-székház dísztermében. Pótszékeket kellett behozni, annyira sokan jöttek el Szegedről és az ország több pontjáról, sőt még külföldről is. – Igazi iskolateremtő személyiség volt. A Föld bármely részén, ahol csillagászattal foglalkoznak, találunk legalább egy korábbi tanítványát, munkatársát, és ez nem véletlen. Nekem ugyan lézerfizikusként nem volt alkalmam szakmailag együtt dolgozni Szatmáry professzor úrral, de más területeken találkoztam vele, és bátran kijelenthetem, hogy ő nemcsak a szakmájának volt kiváló képviselője, hanem kiváló ember is volt – hangsúlyozta Hopp Béla professzor.

Prof. Dr. Hopp Béla

Négy évtizedes szakmai életpálya, közel kétszáz publikáció

Dr. Füle Miklós, a Kísérleti Fizikai Tanszék tanszékvezető egyetemi docense elmondta, Szatmáry Károly professzor szakmai életútját legrövidebben számokban lehet kifejezni. Több mint negyven munkában eltöltött év, több mint száz témavezetés, közel kétszáz publikáció, tizenöt elnyert díj, negyvenhat elnyert pályázat, egy darab csillagvizsgáló, szakindítások és még lehetne sorolni. A számok mögött azonban, ami igazán értékessé és fontossá tesz egy ilyen hosszú és eredményes munkásságot, az maga az ember. Az ember, aki képes motiválni, támogatni és vezetni, ha kell.

Minikiállítást rendeztek be a SZAB-székház dísztermének hátuljában Szatmáry Károlyhoz köthető relikviákból.

A nulláról építette fel a szegedi csillagászati iskolát

– Karcsi úgy érkezett Szegedre, hogy előtte csillagászat Szegeden még nyomokban sem volt, a tanárszakosoknak volt csak egy csillagászat kurzusa – idézte fel a kezdeteket Prof. Dr. Szabó Gábor akadémikus, a Szegedi Tudományegyetemért Alapítvány kuratóriumi elnöke. Mint mondta, akkor már az úgynevezett „Csillagda” sem működött. A JATE az odesszai együttműködése kapcsán 1980-1981 körül kapott egy távcsövet. Szatmáry Károly már azzal a reménnyel jött Szegedre, hogy lesz egy távcső. Az adományt az egyetem akkori vezetése elfogadta, majd hosszú ideig nem történt semmi. Egészen addig, amíg Komócsin Mihály, az MSZMP Csongrád Megyei Bizottságának első titkára el nem látogatott Odesszába, ahol zavarba hozták azzal, hogy elmondták, adtak az egyetemnek egy távcsövet, amit évek óta el sem visznek.

Prof. Dr. Szabó Gábor akadémikus

– Hazajött Komócsin elvtárs, Antalffy György volt akkor a rektor, a megyei párttitkár beidézte és erős feddésnek tette ki. Ezek után némi kapkodás következett, hogy csinálni kellene valamit. 1985-ben Bajára hozták a távcsövet, Karcsi pedig közben óriási energiákkal dolgozott és álmodozott arról, hogy az eszköz egyszer Szegedre kerül. Az volt a szerencséje, hogy időközben Csákány Béla lett az egyetem rektora, akinek hobbija volt a csillagászat. Onnantól fogva erős hátszelet kapott az ügy, hogy Szegedre kerüljön a távcső. Öt év telt el, mire a teleszkóp ténylegesen ide került – emlékezett vissza Dr. Szabó Gábor professzor. – Karcsi egy éve lehetett itt, amikor elmondta, arról ábrándozik, hogy PC-vezérléssel fogja irányítani a távcsövet. Ez szerinte kijött volna 3 millió forintból – hogy ez mekkora összeg lehetett akkor, annak megértéséhez minimum 50-nel szorozzuk meg! Rácz Béla kollegánk a rá jellemző fanyar humorral azt mondta neki: „Karcsi! Egy dologra számíthatsz. A tanszék a jövőben is biztosítani fogja a csillagokat.”
Prof. Dr. Szabó Gábor azt is megemlítette, hogy egy cikkben azt olvasta, Szatmáry Károly a csillagvizsgáló építésekor maga is tolta a talicskát. Ezt bárki meg tudja csinálni, viszont csillagvizsgálót létrehozni, pénzt szerezni rá, oktatni a csillagászatot, szakot indítani, iskolát teremteni – mindezekre így együtt kevesen képesek.

Csillagász szakkör a Radnótiban

A Radnóti Miklós Gimnáziumban harmadikos volt Prof. Dr. Horváth Dezső, az SZTE Természettudományi és Informatikai Kar dékánja, amikor elindult a csillagász szakkör. „Megjelent egy halk szavú, viszont nagyon poénos és érdekes előadásmódú ember. Ilyennel nem gyakran találkoztunk. Végig jártunk a szakkörére, amire szívesen emlékszem vissza. Nem lettem csillagász, de csak azért, mert nagyon belemerültem a kémiába” – emlékezett. Még dékáni tevékenysége előtt kari tanácsi képviselőként volt a tanács tagja Szatmáryval közösen. „Ő volt azon kevesek egyike, akik az előterjesztéseket részletesen elolvasták. A legkisebb hiba esetén is szólt. Megnyugtató volt számunkra, hogy nagy hiba nem maradhat az előterjesztésekben, amíg itt van Karcsi” – hallottuk Horváth Dezső professzortól.

Prof. Dr. Horváth Dezső

Dr. Szalai Tamás, a Kísérleti Fizikai Tanszék adjunktusa szerint szívfacsaró, hogy emlékkonferenciára kellett összejönni, mégis örömteli volt ez az esemény. Nagyon sokan első szóra elfogadták a meghívást mind Szegedről, mind Magyarország vagy a világ távolabbi részeiről. A kutatás, az oktatás, az ismeretterjesztés, vagy akár csak az égbolt és a természet szeretete vezérelt mindenkit – ezek azok az értékek, amelyeket Prof. Dr. Szatmáry Károly is egész életében képviselt. Szalai Tamás köszönetet mondott a konferencia szervezőbizottságának, akik sokat dolgoztak azon, hogy a kétnapos program összejöhessen. Külön megköszönte Kiss László akadémikusnak, hogy felvetette a gondolatot, hogy meg kellene szervezni az emlékkonferenciát. Elérzékenyülve mondott köszönetet Szatmáry Károly családtagjainak, akiknek szintén segített ez a két nap, hogy a kedves emlékeket újra átélhessék.

Dr. Szalai Tamás

Megtelt a díszterem Szatmáry Károly tisztelőivel.

Prof. Dr. Kiss László: A gyászt felváltja az örömteli emlékezés

Prof. Dr. Kiss László akadémikus és Dr. Barna Barnabás, a Szegedi Csillagvizsgáló Alapítvány kuratóriumának elnöke leplezte le azt az emléktáblát, amelyet a konferencia második napján, 2025. augusztus 29-én helyeztek el a Szegedi Csillagvizsgáló falán. – A Magyar Tudományos Akadémián mindig gyászolunk, amikor egy akadémikus társunk elmegy, és egy évvel később emlékelőadást tartunk. Amikor tavaly kaptam a hírt, én is összetörtem, írtam is egy cikket a friss szemlébe. Javasoltam, hogy egy évvel később szervezzünk egy konferenciát, amikor már inkább az emberre, a pozitív dolgokra, az örömre koncentrálunk, amit az ő létezése, munkássága váltott ki a megelőző évtizedekben – mondta el Kiss László professzor.

Dr. Barna Barnabás és Prof. Dr. Kiss László akadémikus leleplezik Szatmáry Károly professzor emléktábláját.

Skodával ment az Alpokon keresztül a padovai konferenciára

„Kalandjaim Karcsival” címmel mondta el személyes visszaemlékezését Prof. Dr. Szabados László, a HUN-REN CSFK Csillagászati Intézet professor emeritusa. Ő is felidézte, hogy Szatmáry Károly szerény, csöndes és visszahúzódó ember volt. 1993-ben együtt konferenciáztak külföldön, a padovai eseményre Szabados vonattal ment, Szatmáry viszont kalandosabb utat választott, és a Skodájával kelt át az Alpokon. Ami elromolhatott a járművön, az el is romlott. 1997-ben az IAU XXIII. közgyűlésén is együtt vettek részt Kiotóban. Közös ismeretterjesztő cikket írtak az űrtávcsövekről, amely 2009-ben a Meteor Csillagászati Évkönyvben jelent meg. Szabados László számos cikket lektorált és/vagy szerkesztett, amit „Karcsi” írt. Csillagászati diákversenyeken is közreműködtek, ez ugyanis az egyik szívügye volt Szatmáry Károlynak. Mindketten részt vettek a Magyar Csillagászati Egyesület munkájában.

Prof. Dr. Szabados László

Vida-Szűcs Imre
Fotó: Kovács-Jerney Ádám

ÉLETRAJZ

Dr. Szatmáry Károly (1956–2024) csillagász, az SZTE TTIK Fizikai Intézet Kísérleti Fizikai Tanszékének egykori egyetemi tanára, a szegedi csillagászképzés és a Szegedi Csillagvizsgáló létrehozásának kezdeményezője.

Iskolateremtő kutatómunkát végzett a változócsillagok és az exobolygók vizsgálata terén, különösen a csillagok fényváltozásának idő-frekvencia analízisen alapuló módszerek alkalmazásával. Ezekből az eredményekből született kandidátusi értekezése (1995), habilitációja (2002), majd MTA-doktori értekezése (2013), s nyerte el többek között a Széchenyi Professzori Ösztöndíjat (1997–2001) és az Eötvös Loránd Fizikai Társulat Detre László-díját (2001). Számos konferencián járt szerte a világban, az európai helyszínek mellett Japánban és Dél-Afrikában is bemutathatta eredményeit. Hat tanítványát segítette témavezetőként a PhD-fokozat megszerzésében, közülük azóta többen MTA doktora címet is szereztek, egyikük pedig az MTA rendes tagja lett.

Életművének legnagyobb hatású részét a csillagászati oktatás és ismeretterjesztés terén betöltött szerepe képezi. Szakfelelősként vezető szerepet játszott az SZTE önálló csillagász szakjának 1999-es megalapításában, ami nyugodt szívvel nevezhető mérföldkőnek a szegedi egyetemi csillagászképzés történetében. 2006-ban az SZTE csillagász mesterszak szakfelelőse lett, emellett sok éven át betöltötte az SZTE Fizikai Doktori Iskolájának törzstagja, valamint az Asztrofizika doktori alprogram vezetője is volt. Az elmúlt bő két évtizedben több tucatnyian szereztek csillagász-, illetve csillagászat/asztrofizika orientációjú fizikusdiplomát az SZTE-n; közülük sokan váltak sikeres kutatóvá szerte a nagyvilágban, nívós intézmények falai között öregbítve a szegedi képzés jó hírét.

A hallgatókkal való foglalkozást nem csak széles tömegeket vonzó előadásaira tartogatta. Száznál is több szakdolgozat, diplomamunka és TDK-dolgozat témavezetője volt, több hallgatója lett OTDK-díjazott. Különösen szívügye volt a tanár szakos hallgatók csillagászati és űrkutatási témák felé terelése.

Az oktató- és kutatómunkán túl is rengeteg egyetemi és szakmai feladatot vállalt. Csaknem két évtizeden át dolgozott tanszékvezető-helyettesként, a Fizikai Intézet oktatási bizottságának tagjaként, illetve intézeti és kari TDK-felelősként is. Több cikluson keresztül tagja volt az SZTE TTIK Kari Tanácsának és az MTA Csillagászati és Űrfizikai Tudományos Bizottságának is. Szatmáry Károly tudományos és egyetemi oktatói munkássága mellett a hazai csillagászati ismeretterjesztés és tehetséggondozás egyik oszlopaként is megmarad az utókor emlékezetében. Csillagászati tankönyvek, tananyagok szerzője és lektora volt, emellett csillagászati rendezvények szervezésében és lebonyolításában vett részt kezdeményezőként, illetve zsűritagként.

Legfontosabb öröksége az ismeretterjesztés terén a Szegedi Csillagvizsgáló létrehozása, amely az általa szervezett, széles körű egyetemi és társadalmi összefogás eredményeként nyithatta meg kapuit 1992-ben. A csillagvizsgáló a csillagásznak készülő egyetemi hallgatók szakmai gyakorlatszerzésének és a környékbeli amatőr csillagászati életnek a kiemelt központja, de szélesebb körben a szegedi tudományos ismeretterjesztés egyik, turisztikai szempontból is meghatározó helyszíneként lett ismert. Szatmáry Károly csaknem három évtizeden át irányította az intézményt, ahol eleinte főként az ő, majd munkatársai és tanítványai egyre bővülő körének közreműködése révén évente több ezer ember számára tartottak és tartanak ismeretterjesztő előadásokat és távcsöves bemutatókat.

Szatmáry Károly számos egyéb fórumon is sokszor tartott előadásokat és bemutatókat. Rendszeresen adott interjúkat a helyi és az országos sajtónak is; a világűr titkairól nemcsak tudományos pontossággal, de egyúttal közérthetően és érdeklődést felkeltve tudott mesélni. Közel négy évtizedes, a csillagászat területén folytatott kutatói és oktatói munkáját, valamint széles körű tudomány-népszerűsítő tevékenységét 2019-ben a Magyar Érdemrend tisztikeresztje polgári tagozat kitüntetéssel, 2022-ben a Szegedért Alapítvány díjával ismerték el. Nevét őrzi a Kiss László és Sárneczky Krisztián által felfedezett, (121817) Szatmáry kisbolygó.