20220208_nanoplazmonika

Nívós eredmények a Nanoplazmonika Kutatócsoporttól

A kutatócsoport tagjai és szakmai együttműködő kollégáik a széles körben alkalmazható nemesfém-nanorezonátorok hatásainak optimalizálási lehetőségeit vizsgálták.

Januárban két nívós folyóiratcikk is megjelent az Intézetünk Optikai és Kvantumelektronikai Tanszékén működő Nanoplazmonika Kutatócsoport munkatársainak eredményeiből. Az elméleti tanulmányok tárgya 10-100 nm nagyságrendű nemesfém-nanorezonátorok hatásainak optimalizálása. Arany nanorudak és nanohéjak optimalizált eloszlása lehetővé teszi, hogy két, egymással szemben haladó rövid impulzus egyenletes felfűtést eredményezzen dúsított céltárgyakban. A nanorezonátorok gyémánt-kristály magjában elhelyezett színcentrum-mintázatok erősített szupersugárzó fényforrásként működnek. Ezen nanostruktúrák a plazmonikus tér extrém erősítésére, továbbá kvantuminformatikai alkalmazások céljaira és nemklasszikus fény generálására is kiválóan alkalmasak.


A két Open Access tanulmány az alábbi linkeken érhető el:

https://link.springer.com/article/10.1007/s11468-021-01571-x

https://www.mdpi.com/2079-4991/12/3/352





Friss hírek

Fejlec_SZTE_FI_10

Az arany- és ezüstalapú nanorészecskék optikai tulajdonságainak modellezését vizsgálták az SZTE Fizikai Intézet Optikai és Kvantumelektronikai Tanszék, az ELI ALPS Lézeres Kutatóintézet és a Lundi Egyetem kutatói. Az eredményekből született rangos publikáció első szerzője Magyar Zsófia, az SZTE Báthory István Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola végzős diákja, aki a Fizikai Intézetnél végzett tudományos diákköri munka keretében kapcsolódott be a kutatásba.

NatCOm_20260304_0

A HUN-REN-SZTE Sztelláris Asztrofizika Kutatócsoport, illetve az SZTE Bajai Obszervatóriuma és az SZTE TTIK Fizikai Intézet munkatársai, szoros együttműködésben számos külföldi kutatóval, a TESS (Transiting Exoplanet Survey Satellite) űrtávcső méréseinek elemzésével, majd követő fotometriai és spektroszkópiai mérésekkel kimutatták, hogy a Hattyú csillagképben elhelyezkedő TIC 120362137 katalógusszámú (szabad szemmel nem látható) objektum valójában egy olyan négyes csillagrendszer, ahol három, a Napunknál valamivel nagyobb tömegű és forróbb csillag, egy a Merkúr bolygó Nap körüli pályájánál kisebb méretű térrészben helyezkedik el, míg a negyedik, Napunkhoz rendkívül hasonló csillag Naprendszerünk fő kisbolygó-övének (vagyis a Mars, illetve a Jupiter pályája közti térrésznek) megfelelő távolságban kering a belső hármas csillagrendszer tömegközéppontja körül. A kutatók azt is megállapították, hogy a négyes csillagrendszer jelenleg körülbelül másfél milliárd éves, és a három belső csillag alig 300 millió éven belül egyetlen fehér törpecsillaggá fog összeolvadni. A kutatást ismertető szakcikk az egyik legnagyobb presztizsű, interdiszciplináris tudományos folyóiratban, a Nature Communications-ben jelent meg 2026. március 3-án.

Kövess minket



instagramYouTube