Spal92_physics_laser_photonics_optics_quantum_amplification_bea_24a49d6f-6481-45e7-a311-793dbe134625

Bemutatták a világ legintenzívebb, néhány ciklusú lézerrendszerét

Egy példátlan nemzetközi együttműködés keretében az Umeåi Egyetem (Svédország), a HUN-REN Wigner Fizikai Kutatóközpont (Budapest), az ELI ALPS (Szeged) és a Szegedi Tudományegyetem kutatói kifejlesztették a valaha épített legerősebb, néhány ciklusú lézerrendszert. A szerzők között szerepel Subhendu Kahaly, a Fizikia Doktori Iskola oktatója, és témavezetettje, Nagy Gergely Norbert, a Fizika Doktori Iskola PhD hallgatója. A kutatók eredményeiket a rangos Nature Photonics folyóiratban tették közzé.

Az Umeåi Egyetemen kifejlesztett, LWS100 (Light Wave Synthesizer 100) névre keresztelt új lézerrendszer 4,3 femtoszekundumnál (10–15 s) rövidebb, ultrarövid fényimpulzusokat bocsát ki, amely 100 TW-os csúcsteljesítményt tesz lehetővé. Ez több mint ezer atomerőmű teljesítményének felel meg, ám csupán egyetlen szívverésnél is rövidebb ideig. A rendszert az teszi igazán egyedivé, hogy képes pontosan szabályozni a fényhullám alakját. Ez az úgynevezett hullámforma-szabályozási funkció páratlan stabilitást biztosít.


Különböző színű (hullámhosszú) fények gondos, szinkronizált kombinálásával – koherens elektromágneses térszintézissel – a csoport olyan lézerimpulzust hozott létre, amely a látható fénytől a közeli infravörös tartományig terjedő széles spektrumot fedi le. Fókuszálás után ezek az impulzusok 10²¹ W/cm2 feletti intenzitást érnek el, ami merőben új típusú kísérletek előtt nyitja meg az utat a plazmafizika és az ultragyors tudomány területén.


Ez a lézer nem csupán technikai csoda, hanem a fizika jelenlegi határainak feltárásához szükséges hatékony eszköz is. Lehetővé teszi a tudósok számára, hogy attoszekundum hosszúságú elektron- és röntgenimpulzusokat keltsenek, és ezzel valós időben figyeljék meg és irányítsák az atomok és anyagok belsejében zajló elektronmozgásokat.


„Ez jelentős előrelépés a természet legalapvetőbb jelenségeinek tanulmányozásában. Az LWS100 segítségével egy új korszakba lépünk a fény–anyag kölcsönhatások precíziós vizsgálatában” – nyilatkozta dr. Subhendu Kahaly, az ELI ALPS vezető kutatója, a Másodlagos források osztályának vezetője és a közös kutatócsoport tagja, az SZTE Fizika Doktori Iskola oktatója.


A cikk tizenkét szerzője közül ketten - Nagy Gergely Norbert és Subhendu Kahaly - az ELI ALPS kutatói, az SZTE Fizika Doktori Iskola tagjai. Társszerzőként több száz mérést és elemzést végeztek a lézerrendszer egyik legfontosabb jellemzőjére, az impulzushosszra összpontosítva. Ezek megerősítették, hogy a lézer valóban két ciklus alatti időtartományban működik. Az összegyűjtött adatok lehetővé tették a lézer finomhangolását is, amelynek köszönhetően az említett teljesítmény folyamatosan elérhetővé vált.


„E mérésekhez az úgy nevezett TIPTOE technikát alkalmaztuk, ami az elektromos tér időbeli alakjának perturbált alagút-ionizáció segítségével történő megfigyelése” – magyarázták a szerzők. „A diagnosztikai elrendezést az IMPULSE projekt keretében Svédországba szállítottuk, ahol elvégeztük a méréseket. A publikáció köszönetnyilvánítás részében mind az IMPULSE, mind a GINOP projektet megemlítettük.”


Forrás: ELI ALPS





Friss hírek

NatCOm_20260304_0

A HUN-REN-SZTE Sztelláris Asztrofizika Kutatócsoport, illetve az SZTE Bajai Obszervatóriuma és az SZTE TTIK Fizikai Intézet munkatársai, szoros együttműködésben számos külföldi kutatóval, a TESS (Transiting Exoplanet Survey Satellite) űrtávcső méréseinek elemzésével, majd követő fotometriai és spektroszkópiai mérésekkel kimutatták, hogy a Hattyú csillagképben elhelyezkedő TIC 120362137 katalógusszámú (szabad szemmel nem látható) objektum valójában egy olyan négyes csillagrendszer, ahol három, a Napunknál valamivel nagyobb tömegű és forróbb csillag, egy a Merkúr bolygó Nap körüli pályájánál kisebb méretű térrészben helyezkedik el, míg a negyedik, Napunkhoz rendkívül hasonló csillag Naprendszerünk fő kisbolygó-övének (vagyis a Mars, illetve a Jupiter pályája közti térrésznek) megfelelő távolságban kering a belső hármas csillagrendszer tömegközéppontja körül. A kutatók azt is megállapították, hogy a négyes csillagrendszer jelenleg körülbelül másfél milliárd éves, és a három belső csillag alig 300 millió éven belül egyetlen fehér törpecsillaggá fog összeolvadni. A kutatást ismertető szakcikk az egyik legnagyobb presztizsű, interdiszciplináris tudományos folyóiratban, a Nature Communications-ben jelent meg 2026. március 3-án.

Namilab

A NaMiLab, a Szegedi Tudományegyetem Fizikai Intézet kutatócsoportja jelentős áttörést ért el a többkomponensű nanoanyagok fejlesztésében. Elsőként határozták meg pontosan az arany- és ezüstelektródákból származó atomfelhők keveredésének időablakát a szikraplazmában, ami új lehetőséget teremt a részecskék összetételének tudatos szabályozására. Eredményeiket a Nanoscale Advances folyóiratban publikálták.

Kövess minket



instagramYouTube