Már kisgyermekkorom óta vonzottak a természettudományok, mindig is meg akartam érteni a minket körülvevő világ működését. Nem egyszer gondoltam úgy általános iskola alatt, hogy csillagász leszek, ha nagy leszek, vagy éppen űrhajót fogok építeni (a sufniban akár már az egyetemi évek alatt :D). A középiskola volt az első lehetőség, ahol az érdeklődésemnek megfelelő tantárgyakat emelt óraszámban tanulhattam (sajnos nem a kevésbé érdekesek terhére :)). Az SZTE Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola (akkor még SZTE Ságvári Endre Gyakorló Gimnázium) biológia-fizika-kémia specializációjú osztályában eltöltött négy év alatt aztán kikristályosodott bennem, hogy engem a fizika érdekel a legjobban. Ahogy az is, hogy azért nem eszik olyan forrón a kását, és nem lesz azért egy évvel később még sufni-űrhajó. Mindannak ellenére volt így mindez, hogy a gimnáziumban messze nem voltam a legeredményesebb fizikaversenyző, és akkor még sikerélmények sem értek, mint a későbbiekben.

Az érettségi után 2007-ben az SZTE Fizika BSc szakán kezdtem meg tanulmányaimat. Ezt később az MSc, majd a doktori fokozat (PhD) megszerzése követte ugyanazon tudományterületen és ugyanazon egyetemen. Már a PhD fokozat megszerzése előtt elkezdtem dolgozni a szegedi lézerközpontban, az ELI-ALPS-ban, akkor még fiatal kutatóként. Már ez egyetemi évek alatt lézerfizikai kutatásokba kapcsolódtam be - ami legalább olyan izgalmasnak (vagy inkább még izgalmasabbnak) bizonyult, mint űrhajót építeni - így az ELI egy nagyon jó lehetőséget teremtett. Az ELI-ben eddig eltöltött négy év után nemrég csoportvezetőnek neveztek ki, és két laboratórium valamint az abban taláható kutatási berendezések (például attoszekundumos fényimpulzusokat előállító nyalábvonalak) megvalósításáért és az azokkal folyó izgalmas kísérletek sikeres lefolytatásáért vagyok felelős. Az egyetemmel való kapcsolat sem szakadt meg teljesen az ELI-ben való munka kezdetével, egy, a jelenlegi kutatási területemet - az attoszekundumos fizikát - bemutató egyetemi kurzus tartásában is részt veszek.

A jelenlegi munkahelyemen (és úgy gondolom bármilyen munkahelyen, ahol elhelyezkednék) egy nagyon fontos, egyetemi évek alatt megalapozott készség az, ami nagymértékben segíti mindennapi munkámat. Még a fizika BSc szak első félévének első fizika tárgyú előadása során emelte ki az oktató annak idején azt, hogy az ő célja elsősorban az lesz a félév során, hogy megtanítson minket a "fizikusi gondolkodásmódra". Ez visszagondolva egy nagyon merész vállalkozás volt részéről - amit nem is sikerült beváltania, részemről legalábbis akkor a félév végére még biztosan nem -, de az egyetemen töltött öt év végére már értettem, mire is gondolt. Ez a gondolkodásmód az, aminek köszönhetően bármilyen probléma elé állítottak is eddig munkám során, mindig el tudtam indulni a megoldás felé. Ha megvolt egy lépés, volt elképzelésem arról, hogyan tovább. Úgy gondolom, a mai világban, ahol a tudás már korlátlan mennyiségben rendelkezésre az internetnek köszönhetően, sokkal fontosabb az, hogy az ember tudja azt, hogy ezt hogyan tudja jól használni. Ez az, amiben a fizikus végzettség sokat segíthet.

Ha tanácsot kellene adnom a fiatal pályaválasztás előtt állók számára, akkor a legfontosabb talán az volna, hogy olyan irányban tanuljanak tovább, amit szeretnek tanulni és csinálni. Még ha aktuálisan annyira nem is tűnik sikeresnek az adott szakma, legjobb munkát az ember olyan esetben tud végezni, ha azt szereti. A bizonytalanokkal pedig mindenképpen azt a gondolatomat osztanám meg, hogy ha valaki fizika szakra jelentkezik, akkor ott olyan gondolkodásmódot sajátíthat el, ami kevés másik képzéssel lehetséges. ;)