A Zsigmondy-díjat Zsigmondy Richárdról (1865-1929) nevezték el, aki 1925-ben kémiai Nobel-díjat kapott „a kolloid oldatok heterogén természetének bizonyításáért és az ultramikroszkóp feltalálásáért”. A Magyar Aeroszol Társaság által alapított díjjal azokat a magyar kutatókat jutalmazzák, akik jelentős eredményeket érnek el az aeroszoltudomány területén. A lehetséges díjazottakat jelölés útján választják ki, a díj odaítéléséről a Társaság elnöke, az elnökség tagjai és a korábbi évek nyertesei döntenek.

A díjátadóra a 2024. április 25. és 27. között megrendezett Magyar Aeroszol Konferencia második napján került sor. A díjat Salma Imre, a Társaság elnöke, Gelencsér András, a kuratórium elnöke és Czitrovszky Aladár alapító elnök adták át. Mielőtt a díjazott megtartotta szakmai előadását, Salma Imre méltatta a közönség előtt Bozóki Zoltánt:

Bozóki Zoltán 1989-ben szerzett fizikusi diplomát az ELTE-n, 1992-ben doktori fokozatot, amit 1997-ben minősítettek át PhD fokozattá. 2013 óta az MTA doktora. 1994-től kezdve a Szegedi Tudományegyetemen az Optikai és Kvantumelektronikai Tanszék fotoakusztikus kutatócsoportjában dolgozik többek között Szabó Gábor akadémikussal, Dr. Szabó Annával és Dr. Ajtai Tiborral szoros együttműködésben. Témavezetőként vagy társtémavezetőként 12 PhD fokozatszerzésben vett részt. A fotoakusztikus gáz- és aeroszoldetektálási módszer az általa vezetett kutatócsoport munkájának köszönhetően vált számos alkalmazási területen az egyéb mérési módszerek versenyképes alternatívájává. Az általa vezetett kutatócsoport kiemelt figyelmet fordít a tudományos eredmények gyakorlati hasznosítására, aminek legjobb példája, hogy az SZTE-n kifejlesztett földgázipari fotoakusztikus műszerből ma már világszerte évente több száz darabot installálnak egyebek mellett tengeri fúrótornyokon. A légkör vízgőz és teljes víztartalmát mérő szegedi fotoakusztikus rendszer több mint 20 éve központi része egy repülőgépes légkörkémiai laboratóriumnak. Bozóki Zoltán 1998 és 2000 között a Müncheni Műszaki Egyetemen dolgozott Prof. Reinhard Niessner kutatócsoportjában, ahol többek között részt vett egy egy-hullámhosszú aeroszolmérő-műszer fejlesztésében (amely műszer a későbbiekben széles körű alkalmazást nyert az autóiparban). Hazatérve javaslatot tett egy lézerfrekvencia-konverzión alapuló négy-hullámhosszú fotoakusztikus aeroszolmérő rendszer kifejlesztésére. Erre a rendszerre alapozva a szegedi kutatócsoport számos laboratóriumi és terepi mérést végzett és végez, melyek eredményeit rangos nemzetközi folyóiratokban publikálva igazolták a fotoakusztikus módszer kiváló alkalmazhatóságát aeroszolok mennyiségi és minőségi analízisére.