Hogyan került a fizika területéről a mesterséges intelligencia világába? Milyen ösztönzők és motivációk vezették ebbe az irányba?

A chicagói egyetem fizikai-kémia tanszéken kvantumrendszerek szabályozásával foglalkoztam, kísérleti és elméleti úton egyaránt. Nagy, pikoszekundumos lézerrendszerekkel dolgoztam, szuperszonikus molekulanyalábok segítségével molekuladinamika módosításának lehetőségeit kutattam. Az elméleti számítások sokáig tartottak, egy-egy iteráció több órát vett igénybe az akkori gépeken. A közelítések eredménye elvben az optimális lézer impulzus volt, aminek előállítása esetenként nehézkes, de akár lehetetlen is lehetett volna. A kísérletek ezzel szemben rendkívül gyorsak voltak és egy másodperc alatt is számos különböző lézerimpulzust is ki lehetett volna próbálni. Akkoriban, a maiakkal összehasonlítva, a tanuló rendszerek még gyerekcipőben jártak, érdekes kihívás volt elindulni ebbe az irányba, amibe bele is kezdtünk. Ennek kapcsán kerültem kapcsolatba a mesterséges intelligenciával, hiszen annak segítségével fejlesztettünk újabb és újabb rendszereket. Aztán ez egy ilyen kvázi csapda is lett számomra, mert rendkívül érdekesnek találtam. Majd jött egy lehetőség az ELTE (mai nevén) Informatikai Karán a kilencvenes évek elején. Itt most mesterséges intelligenciával foglalkozó kutatócsoportot vezetek.

A mesterséges intelligencia csak néhány éve terjedt el a köztudatban. Mikor kezdődtek a mesterséges intelligencia kutatások?

Az ötvenes években már voltak olyan kezdeti lépések, de a hatvanas években aztán végképp, amikor azt jósolták, hogy 10 év múlva a mesterséges intelligencia túllépi a természetes intelligenciát. A mesterséges intelligencia nem újkeletű. Néhai Vámos Tibor tanár úr egy 1992-ben tartott konferencián mondta azt, hogy a mesterséges intelligenciáról azért gondolják, hogy nincs a gyakorlatban, mert amikor valamilyen hasznos alkalmazása elkészül, akkor más nevet kap. A hagyományos mesterséges intelligencia számos alkalmazása már régóta mindennapi eszközeinkben van, más-más néven, de a kutatás-fejlesztés a mesterséges intelligenciában kezdődött el. Tehát a mesterséges intelligencia régóta létezik, de csak ma, amikor a mély neuronhálók is eredményessé váltak, vált elkerülhetetlenné az elnevezés használata.

Sokan úgy vélik, hogy a mesterséges intelligencia kutatása informatika, így az informatikusoknak való. Mi a véleménye erről az állításról?

A mesterséges intelligenciával foglalkozó kutatócsoportunkban mindhárom vezető kutató fizikus. Nagyon sok fizikus, matematikus, biológus, pszichológus foglalkozik mesterséges intelligenciával. A mesterséges intelligencia áttöréséhez a valószínűségszámítás, az optimalizáció, a dinamikai egyenletek, az alkalmazások kihívásai, de a neurobiológia és a pszichológia is hozzájárult. Tehát bármilyen területen, aminek alkalmazásaiban használható a mesterséges intelligencia, a kutatók használják is a kutatásaikra, nem kell hozzá informatikusnak lenni.

Hogyan tudja hasznosítani a fizika tudását a mesterséges intelligencia terén? Hogyan tudja összekapcsolni a kettőt?

A fizika szemléletet ad. Amit megtanultam fizikusként, azok a mindennapi kutatásaimban segítenek. Direkt kapcsolat kevés van, eltekintve talán az ún. összetett mesterséges intelligencia alkalmazásoktól, ahol az egyes mély neuronhálók eredményeit fizikai, kémiai törvényekkel – mint például a megmaradási tételek – lehet összekapcsolni.

Lőricz András

Milyen kompetenciákra van szükség ahhoz, hogy egy fizikusból mesterséges intelligencia kutató lehessen?

Nagyon sokat nyer az, aki a matematikát jól tudja. Sőt, érdemes a matematikát mélyebben megtanulni, mint amilyen szinten az a fizikusoktól elvárt. Kell hozzá programozás, ami erősen informatika. Ha ezeket valaki tudja, akkor fizikusból, de lényegében bármilyen területről a mesterséges intelligencia felé tud fordulni. Viszont a mesterséges intelligencia nem önmagában álló kutatás vagy fejlesztés. A mesterséges intelligencia valamilyen alkalmazás fejlesztését célozza, amihez pedig a fizikusok jól értenek.

A napokban kérte a mesterséges intelligencia kutatók egy része a fejlesztőket, hogy állítsák le a mesterséges intelligencia fejlesztéseket, hiszen kockázatot rejtenek a társadalom és az emberiség számára. Ön veszélyesnek tartja a mesterséges intelligencia fejlődését?

Egyrészt egy pillanatképünk van arról, hogy a 70 éves fejlődés hol tart most. Másrészt ez a fejlődés nagyon gyorssá vált és az emberi intelligencia közelébe került. Nem is tudjuk mire is használható, meg tud-e haladni minket, és ha igen, akkor milyen szinten? Tudjuk-e követni a gyors fejlődését? Például a ChatGPT, amiről az újsághírek szólnak, 2022. november 20-án jelent meg, a GPT 4.0-ról szóló publikáció március második felében követte. A mérések szerint az utóbbi verbális intelligenciahányadosa százötven fölött van, a teljes intelligenciahányadost 115 körülinek becsülik, bár a mérések lehetnek kérdésesek. A fejlődés nagyon gyors. Nem mindegy, hogy ki használja és mire. Nincs elképzelésünk arról, hogy milyen módon lehetne a használatot ellenőrizni. Egyszerű és veszélytelen példa a házifeladat. A GPT 4.0 által adott megoldások a plágiumellenőrző szoftverek, pl. a Grammarly, szerint eredeti anyagok és nem másolatok. Nem kontrollálható, ugyanakkor bizonytalan is. Amikor valamilyen célra használják ezeket az eszközöket, akkor nem biztos, hogy pont úgy fog működni, ahogy ő azt gondolta. Tehát amennyire hasznos az alkalmazása a kutatásokban és a mindennapi életünkben is, ugyanannyira tud veszélyeket is rejteni.

Milyen veszélyekre gondol?

A mesterséges intelligencián alapuló eszközeink nagyban megkönnyítik az életünket, ami miatt el is kényelmesedhetünk. Például a ChatGPT rengeteg kérdést megválaszol helyettünk, vagy megír bizonyos szöveget, ahelyett, hogy mi megpróbálnánk gondolkodni róla. Tény, hogy az alkalmazás használatához is szükségesek bizonyos kompetenciák, tudni kell, hogyan tegyük fel jól a kérdéseinket, hogy a megfelelő választ kapjuk, de vajon biztosan jól értettük a bizonytalan választ?

Ugyanakkor a mesterséges intelligencia veszélyeztethet bizonyos szakmákat is, például a tanárok, pszichológusok, fordítók munkáját. Természetesen technológiai fejlődés mindig is volt, ami egyes szakmák megszűnését és új szakmák létrejöttét eredményezte. Most annyival van nehezebb dolgunk, hogy a fejlődés robbanásszerű és nehéz lesz megszokni a változást és megbirkózni a kihívásokkal.

Az SZTE Fizikai Intézet kutatói állnak elébe a mesterséges intelligencia által támasztott kihívásoknak, sőt mi több, igyekeznek annak számtalan előnyét kiaknázni, hiszen új kutatási irányokat nyit meg és korábbi kutatások modernizálhatók vele. Például az Intézetben folyó szenzorikai fejlesztésekhez kapcsolódóan vizsgálják a gépi tanulás alkalmazását különböző anyagok detektálhatóságának javítása érdekében, amiről korábban már írtunk is honlapunkon. Emellett a drónokat fejlesztő és felhasználó kutatóink, a gravitációs hullámokat detektálók, a csillagászok és az elméleti fizikusaink is eszközként használhatják a mesterséges intelligenciát új áttörő eredmények elérésére.