Szeptember folyamán három, az SZTE Fizikai Intézet és az SZTE Bajai Obszervatórium munkatársainak közreműködésével vizsgált szupernóvákról készített, rangos folyóiratcikk is megjelenésre került.
Az egyik vizsgált csillagrobbanás kimondottan különlegesnek számít: az SN 2022oqm az ún. Ca-gazdag robbanások alosztályába tartozik, amelyek eredete egyelőre bizonytalan. A meglévő adatok szerint akár egy nagytömegű csillag lecsupaszodott magjának, akár egy extrém nagy tömegű fehér törpecsillag felrobbanása is vezethet ilyen jelenséghez.
Az Astrophysical Journal-ban megjelent szakcikk (Yadavalli és mtsai)
A másik, SN 2021aatd jelű esemény fénygörbéje pedig a híres SN 1987A jelű szupernóvához hasonlít, kivéve az első néhány hetet - ennek egy lehetséges magyarázata, hogy a robbanás során ledobódó anyag két különböző jellegű komponensből áll, s emellett plusz energiaforrásként a robbanásból visszamaradó neutroncsillag intenzív mágneses tere is befolyásolhatja az észlelt sugárzást (ezt a tanulmányt intézetünk munkatársa, Szalai Tamás jegyzi vezető szerzőként).
Az Astronomy & Astrophysics folyóiratban megjelent szakcikk (Szalai T. és munkatársai)
A harmadik szakcikkben pedig a Világegyetem gyorsuló tágulásának értelmezése szempontjából is kulcsfontosságúnak számító, Ia típusú szupernóvák fénygörbe-elemzéséből mutat be egy "csokrot" - ennek a témának Vinkó József kollégánk nemzetközi szinten is régóta avatott szakértője, a mostani cikket egy budapesti hallgatója vezeti.
A Publications of the Astronomical Society of the Pacific folyóiratban megjelent szakcikk (Bora Zs. és munkatársai)